Amiért valójában Magyarországot választottam: A kultúra hívó szava
Sokan kérdeztétek, mi volt az a végső lökés, ami Dániából egészen ide repített. A válasz talán meglepő lesz: a zene és az intellektus.
Elképzeltem egy országot, ahol Bartók Béla, Liszt Ferenc és Kodály szelleme még mindig ott vibrál a levegőben. Egy helyet, ahol a művészet nem csak díszlet, hanem a mindennapok része. Ahol Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Petőfi Sándor vagy Szerb Antal sorai még mindig tanítanak minket érezni és gondolkodni.
Dániában azt láttam, hogy az egyszerű, sokszor jelentéktelen popzene vette át az uralmat, és valami mélyebbre, valami értelmesebbre vágytam. Hittem abban – és ma is hiszem –, hogy Magyarországon az emberekben ott van az a különleges intellektuális plusz, az a kulturált szemlélet, ami ritka a világban.
Ez a gazdag örökség volt az én hajtóerőm. Ezért vagyok itt, és ezért dolgozom minden nap: hogy ezt a páratlan magyar szellemiséget méltó módon mutassam meg mindenkinek.